2010. december 16., csütörtök

A Negyedik Torony 5. fejezet Aurorok

Az 5. fejezetben, körülbelül a 45-50. oldal tájékán érdekes fordulathoz ért a cselekmény.
Harry és Ron megkapták a levelüket miszerint részt vehetnek a minisztériumi auror képzésen. Már az első munkanapjuk sem maradt eseménytelen, kiderült ugyanis, hogy az oktatójuk nem más lesz mint a kissé tehetségtelen Dawlish, aki máris egy ügybe csöppenti őket. Egy gyerek eltűnésének ügyét kell közös erővel felgönygölíteniük. Mikor megtudjuk ki a személy akit keresnek akkor válik kicsit kuszává a történet.

- A hop-hálózatot használjuk – mondta. - Ideiglenesen megnyitották számunkra a kandallót, mert Mr Diggory és a neje már nagyon várnak minket.
Harry megragadta Dawlish karját, aki már lépett volna be a zöld lángok közé.
- Mr Diggory? Amos Diggory? – csodálkozott Harry, Ron pedig csak tátogott, mint egy hal. – Biztos, hogy őrá gondolt?
Az auror összeráncolta a homlokát.
- Természetesen – válaszolta kissé tartózkodóan. – Mr Diggory tegnap éjszaka jelentette be fia eltűnését, és az auror parancsnokság közbenjárását kéri a felkutatására, mivel bűntényre gyanakszik.
- De hát Cedric Diggory már négy éve meghalt! – harsogta Ron széttárt karokkal.
Dawlishnak most már egyértelműen nem tetszett tanítványai akadékoskodása, de megőrizte higgadtságát, hangja is ugyanolyan halk volt, mint eddig.
- Az eltűnt személy egy Ciaran Diggory nevű tizenhárom éves fiú – közölte velük. – Ha megengedik, és nincs több kérdésük, indulhatnánk.


Gondolom mindenki kiszúrta a hibát. Én ugyanis úgy emlékszem, hogy a Tűz serlegében többször is említést tesz Rowling arról, hogy Mr. Diggorynak Cedric az egyetlen fia, az egyetlen gyereke.

Nahát, elnézést kell kérnek az elhamarkodott kritikáért, később kiderül, hogy Amos úr nevelt fiáról van szó.

2010. december 15., szerda

Harry Potter és a Negyedik torony

Mint a legtöbb sokat látott és zavaros időket megélt ember, öregkorára Eileen Prince is megtanulta értékelni a csendes magányt, a kényelmet, amit egy kicsi kertes ház nyújthatott. Az immár hatvanhét éves Eileen azonban nem létező személynek számított a hatóságok, a postahivatal, a tejesember, de még a közvetlen szomszédai számára is. Senki a környéken még csak nem is hallott soha Eileen Prince-ről, soha nem láthatták ódivatú kertes téglaházát, mely a hatos számot viselte az utcában, s tőle jobbra és balra takaros otthonok emelkedtek népes családok számára.


2008-ban Parselmouth Lion álnéven író magyar fiatalember megírta a Harry Potter 8. részeként saját kötetét. Ennek a kötetnek első oldalának első bekezdése olvasható e szavak fölött.
Első blikkre érdekesnek tűnik mind a cselekmény mind a stílus. Az írás erősen emlékeztet J.K.Rowling stílusára, s ha ez a továbbiakban is így marad, ki tudja, lehet, hogy az ifjú rajongó  egyszer még szélesebb körökben is népszerűvé válik.